Elhangzott: Balassagyarmat, Szerbtemplom 2006. 06. 02. UNDERGROUND AVAGY LAPOK EGY VAKONDOK VÁZLATFÜZETÉBŐL A SZELLEM TÉRKÉPEI, AVAGY HOGYAN LESZ A VAKONDTÚRÁSBÓL MŰVÉSZET Tisztelt hölgyeim és uraim! Henn László jelen tematikus kiállításának minimum két olvasata van. Az egyik a festészettechnika, illetve talán pontosabb, ha azt mondjuk, hogy a műhelygyakorlat, vagy az alkotás folyamata felől közelítünk. Ugyanis, ha jól megnézzük a képeket, ezek a monokromitásuk, egyszerű eszközhasználatuk mellet is kiérlelt, mérlegelt alkotások. Voltaképpen felfoghatjuk őket kompozíciós vázlatoknak is. Ne tévesszen meg minket az egyszerű eszközhasználat, a monokróm színek, a néhány vastag vonalból és egyszerű, mágikus jelekből összeállított képstruktúra. Első látásra is szembetűnő a képeken a szerkesztettség, a mérlegelt kompozíció: A festmények hátterében lévő konstrukció (mint képépítő elem, és szellemi tartalom). A képek a szerkezetesség mellett is organikusak, jelen esetünkben földközeliek maradnak. Amely föld-közeliségre utalnak is a barnás árnyalatú földszínek, és az a különleges technika, amellyel a művész létrehozta ezeket a repedezett felületeket. A galéria falain bemutatott festmények az alkotói folyamat részei, fontos állomás minden egyes darab a majdan megvalósítandó „kész” művekhez. Gondolkodás, tépelődés eredményei, így tulajdonképp szerencsésnek mondhatjuk magunkat, hogy betekinthetünk az alkotás folyamatába. A másik olvasat, a képek jelentése, értelmezése. UNDERGROUND avagy lapok egy vakondok vázlatfüzetéből. A földalatti szó ebben az esetben legalábbis kettős értelmű. Egyrészt utal az elmúlt évtizedek underground művészetére, az underground alkotói attitűdökre. Engedjék meg, hogy felhívjam a figyelmet arra a rafinált anomáliára, gondolkodásbeli bukfencre, amely az undergroundban rejlik. Ugyanis az underground művészeinek mindig is fontos volt a polgárpukkasztó attitűd, a társadalomtól való különállás, a földalatti lét, a deklaráltan, a másoktól elkülönülni akarás, mégis valamilyen módon ők is be akartak mutatkozni, alkotásaikkal a közönségre hatni. Leszögezhetjük, minden alkotásnak szüksége van a közönségre. Ezt egyébként nagyon tömören, imigyen fogalmazta meg a pop-art pápája ANDY WARHOL: ”A LEGPOLGÁRIBB FÉLELEM - A POLGÁRI LÁTSZATTÓL FÉLNI.” A másik jelentéssík a vakondok földalatti létére utal, amely természetesen egy metafora. Ebben az esetben a művész olyan, mint a vakondok, elszigetelve a világtól alkot, és néha feljön a fényre, megmutatni magát a világnak s, szippant a friss levegőből. Ilyenek lehettek az athos hegy szerzetes festői, vagy a firenzei San Marco kolostor világtól elforduló, magányban alkotó angyali mestere, Beato Angelico da Fiesole (FRA ANGELICO), vagy a mi konok, hajlíthatatlan akaratú Derkovitsunk és a csendes Vajda Lajos, vagy a Lótnak megjelenő angyalt megfestő Kondor Béla, s tapasztalatból mondom ilyen alkotó Henn László is. Komoly és fegyelmezett a szónak abban az értelmében, ahogyan azt József Attila értelmezi. A műterem csendes magányában alkot hónapokig, és egyszer csak megjelenik valahol egy-egy jelentős, érdekes kiállítással. A művésznek szüksége van arra, hogy az a sajátos katabazis (pokoljárás) amelyet egyedül kénytelen járni, néha időlegesen megszűnjön, s mint a Hadászból feljövő Orpheusz megpihenjen, szétnézzen a fenti világban. S ezzel eljutottunk egy a művészünket is foglalkoztató dilemmához. Mégpedig egy kiállításra vajon egységes anyaggal kell jelentkeznie a művésznek. Lefordítva ezt a hétköznapok nyelvére az egységesség érdekében a képek egy adott kiállításra készüljenek, vagy több hónap, esetleg több év munkájából adjon ízelítőt a művész a nagyérdeműnek. Ez a jelen tárlat, ilyen program szerint készült kiállítás, ellentétben Laci eddigi kirukkolásaival. Egyrészt játék, másrészt kísérlet. Ezt jelentik számomra ezek a vakondtúrások, mely a növényeit féltőn óvó és gondozó kertésznek, illetve a figyelmetlen bennük elbotló embernek csak bosszúságot jelent, egyébként pedig egy élő, lélegző létforma nyomai. Mint ahogy nyomok ezek az alkotások is, egy a világgal folyamatosan párbeszédet folytató ember gondolkodásának lenyomatai. Nátyi Róbert művészettörténész