Elhangzott:  Csongrádi Galériában 2009.10.16-án /Festészet Napján „Egy teljes nap töredékei” c. kiállítás megnyitóján Tisztelt megnyitó közönség, kedves mindannyian!   Köszöntöm   önöket   a   Henn   László   András   teremtette   univerzumban.   Alapterületét   tekintve   talán   ez   a   legkisebb   világmindenség-   de   a   miénk. Története   a   mi   történetünk,   jelene   a   mi   életünk,   jövője   rajtunk   is   múlik.   E   világ   megismeréséhez   kívánok   idegenvezetői   segítséget   adni,   a „Galaxis utikalauz stopposoknak” c. mű Arthurjának szellemében. Mítikus,   álomszerű-ám   állandóan   valóságos,   e   világi   környezetbe   ütköző   közegben   utazgatunk,   melynek   Henn   László   András   a   megalkotója, felfedezője.   Polgárainak,   lakóinak   jó   barátja,   rokona   és   ismerőse.   Több   ezer   éves   univerzumról   lévén   szó,   telis-tele   van   ördögökkel,   angyalokkal, vándorokkal,    bárkaépítőkkel,    gondolatreaktor    kezelőkkel,    vidám    reggelizőkkel    és    kiállítás    megnyitón    unatkozó,    jobb    sorsra    érdemes emberekkel.   Szokásaik   megegyeznek   a   földi   létben   élőkével   abban   is,   hogy   ünneplik   a   Magyar   Festészet   Napját.   Az   ő   céljuk   a   művészettel   az, hogy   összekössék   a   múltat   a   jelennel,   ne   hagyják   veszni   az   apák,   a   nagyapák,   az   ősök   ma   is   helytálló   hagyományait,   meséik,   mítoszaik   érvényes tanításait.   A   Henn-féle   világegyetemre   is   helytálló   az,   amit   egy   görög   utazó   mondott   a   magyarokról   úgy   ezer   évvel   ezelőtt:   „   Igen   bolondul tisztelik vala a tüzet, becsülik az eget, a levegőt, s a vizet, és éneket mondanak a Földnek…”. A    Henn    Laci-féle    univerzum    fontos    figurája    a    kortalan,    tehát    örökifjú    Akhateya.    Foglalkozására    nézve    harcos,    aki    az    egész    birodalom védelmezője,   de   ha   szükséges   akkor   hajóépítő,   mágus,   űrhajós   vagy   éppen   saját   univerzumot   teremtő   festő.   A   művészi   képzelet   szülötte.   A felsorolt   életrajzi   adatokból   kiderülhetett,   hogy   Akhateyának   kebelbarátja   Shakespeare,   a   világhíres   drámaíró,   költő   és   színész.   Londonban   a Globe   színházban   találkoztak   1599   őszén,   a   Julius   Ceaser   dráma   bemutatóján.   A   drámaíró   munkásságának   színhelyeit   idézték   meg   úgy, ahogyan   az   itt   kiállított   képen   is   láthatjuk.   –   Az   természetes   hogy   Noé,   a   híres   bárkakapitány,   az   emberiség   második   ősatyja   szintén   a   baráti köréhez    tartozott.    Az    itt    közszemlére    bocsátott    vázlat    az    özönvíz    utáni,    békegalambos    hangulatot    idézi.    –Ezekiel    prófétával,    a    bizarr látomásoktól   rosszul   alvó   jövendőmondóval,   a   mitológiai   aranykorban   találkoztak.   Ez   az   az   időszak,   amikor   az   ókori   mítoszok   szerint   az emberek   nem   ismerték   a   bűnt   és   a   gondokat   és   fáradtság   nélkül   boldogan   éltek.   Ezt   a   kort   az   ember   önhibájával   elpusztította.   –   Akhateya felügyeli    az    ősi    templomok    szentélyeit,    oltárait    is.    Jó    ha    tudják    az    itt    jelenlévők    hogy    a    templom    szó    eredetileg    nem    építményt,    a    mai értelemben   vett   templomot,   hanem   csupán   területet,   szent   körzetet   jelentett.   Az   oltár   készülhetett   fából,   kőből,   köztereken,   folyóvizek   partján és ligetekben. Így épült oltár a költészetnek is. Belépve   a   kiállítótérbe   körülölel   bennünket   a   képekből   áradó,   sugárzó   meghittség,   harmónia,   líraiság.   Érezzük   hogy   kiérlelt,   felelősségteljes, igaz   művekkel   találkozunk.   Ennek   a   meditatív   világnak   a   megfestője   maga   is   filozófikus   hajlamú,   érzékeny   ember.   Olyan   festő,   aki   megküzdött művésszé válásáért. Kitartó és tudatos művészi életút az övé. Az   általános   iskola   rajzszakkörét   –   Somfainé   tanárnő   vezetésével-   „   Lenin-fejes   jelvény”   kitüntetéssel   végezte   el.   Ezt   a   szegedi   Tömörkény gimnázium   grafika      szaka   követte,   majd   a   budapesti   dekoratőr   iskola   következett.   Esténként   rajz-   és   önképző   körökbe   járt.   Mesterségbeli tudásának   alapjait   többek   között   a   mártélyi   szabadiskolában   szerezte   meg.   Eltökélt   szándéka   volt,   hogy   könyvillusztrátor   lesz.   Nem   lett.   A Képzőművészeti    Főiskolára    háromszori    jelentkezés    után    sem    vették    föl.    Akkor    jött    a    katonaság    és    az    elhatározás.    Őt    idézem:    „    Ott    a katonaságnál   fogadtam   meg,   hogy   nem   jelentkezek   többé   semmilyen   intézménybe.   Járom   a   magam   útját.   Képeztem   magam   és   nyaranta alkotótelepekre   jártam.   Egyre   többet   festettem   és   különböző   technikákat   próbáltam   ki   már   akkoriban   is,   a   magam   gyönyörűségére.   Terveztem és   nyomtattam   plakátokat,   tanítottam   rajzot   az   ország   első   drogambulanciáján   kallódó   fiataloknak.   Készítettem   díjnyertes   videó   etűdöket   –   én teszem   hozzá,   hogy   ezért   1991-ben   UNICA   Arany   Diplomát   kapott   Svájcban.   Voltam   szabadúszó   grafikus   több   évig.   2001-ben   fölvettek   a Magyar   Alkotóművészek   Országos   Egyesületébe.   Hivatásos   festővé   értem.   Igen,   ez   a   jó   szó,   megértem.   Érdekes,   összetett   jelentése   van   ennek a   szónak.   Meg   kellet   érnem   erre.   De   egy   betű   megváltoztatásával   is   ide   illik   még   ez   a   szó,   ha   azt   mondom:   ezt   is   megéltem.   Bevallom   azt   is hogy   saját   magamnak   festek   –   tehát   felelős   vagyok   azért   amit   létrehozok.   Lelki   társaimnak   Kondor   Bélát   és   Mark   Rothkót   tekintem.   Erőt   adnak, bátorítanak.” Arról   a   Mark   Rothkóról   van   szó,   aki   így   vélekedett   alkotói   indulatáról   és   szenvedélyéről,   a   festészetről:   -   …   Az   emberek   akik   sírnak   a   képeim előtt,   ugyanazt   a   vallásos   érzést   tapasztalják   meg,   amit   én   magam   is   a   kép   festésekor.”   Ilyen   lelki   társsal   könnyű!   Gondolhatjuk   –   De   ez   nem   így van! A példakép kötelez. Henn   László   szenvedélye   a   Rothkóéval   megegyező.   Őszinte   hittel,   szinte   megszállottan   védelmezi   a   tartós   emberi   értékeket.   „   A   lehetőségeket kéri számon a valóságtól.” Ebben nem ismer megalkuvást. Idegenvezetői   mivoltomból   adódik,   hogy   fölhívjam   figyelmüket   a   kiállítás   címére.   A   címválasztás   nem      a   véletlen   műve.   „   Egy   teljes   nap töredékei”.   Henn   László   egy   korábbi   prózai   munkájának   is   ez   a   címe.   Így   kezdődik:   „   Megtalált   szavak,   kusza   mondatok   és   történések   képei,   egy teljes nap töredékei…”. Helyettesítsük be ezeket a szövegrészeket az alkotás folyamatába: ·        Megtalált szavak -> a gondolat ami képpé lényegül; ·        kusza mondatok -> a színek, a jelek; ·        történések képei -> a mesélő formák; ·        egy teljes nap töredékei -> már kész is a kép, ilyen egyszerű! Ez   a   szöveg   is   hármas   tagolású   mint   a   falon   található   festmények   egy   része.   Több   hármas   ágú   osztatú   jelet,   képelemet   is   felfedezhetünk   a képeken.   (   legjellemzőbb   példák:   A   költészet   oltára,   Genezis   gépezet,   Gondolatreaktor,   Rítus   VI…)   Ezek   a   jelek   a   néző   szemét   hivatottak irányítani   és   mintegy   érzelem-   és   energia   ütközők,   a   képek   feszültségét   szabályozzák,   ritmusát   befolyásolják.   Egyszerűségük   az   írást   megelőző rajzok,   rovások   archaikus   hangulatát   idézik.   A   rovások   ősi   formái   a   tulajdonjegyek,   melyeket   fába   faragtak,   köbe   véstek,   állatok   bőrére   égettek. Henn   László   a   képeit   jelöli   velük.   Ide   sorolhatjuk   a   tulipán   motívumot,   a   termő   és   a   porzó   egyszerűsített   szimbólumait   is.   Pl.   A   vándor   és   a   bot c.   képen.   És   ha   már   a   szimbólumoknál   tartunk.   A   Henn-féle   világegyetem   szerves   tartozékai   a   hétköznapok   tárgyait,   épületeit   megidéző eligazító jelképek, mondhatni piktogramok. Ilyenek: ·        Az oszlop, mint világtengely, életfa; - szinte minden képen; ·        A torony: az az épület mely a földet az éggel köti össze; pl.: Genezis gépezet; ·                     Létra:      pl.   Az   első   magyar   bárkagyár   c.   képen   –   a   kozmikus   rétegek   összekapcsolója.   De   ugyanezt   láthatjuk   az   Egy   teljes   nap   töredékei   c. munkán is. ·        A bot: a védelem és egyben a büntetés eszköze; pl. A vándor és a bot, Az első magyar bárkagyár c. képeken. ·        A ház: a közösség alapját, a családot jelző motívum – a nagy anya védelmező öle; pl. az Akhateya c. képen; ·                     A   kereszt   –   melyről   Pilinszky   így   ír:   „   Latrokként   –   Simone   Weil   gyönyörű   szavával   –   /   tér   és   idő   keresztjére   /   vagyunk   mi   verve,   emberek.” (Juttának) Használják,   értelmezzék   ezeket   a   jelzéseket,   mint   a   földi   létben   a   „   Görgőslábú   székre   felállni   tilos!”   vagy   a   „   Lovaskocsival   az   emeletre   fölhajtani veszélyes” táblákat.   Tisztelt jelenlévők, univerzum látogatók!   Ez   az   utikalauz   nem   lenne   teljes,   ha   nem   esne   szó   Henn   László   univerzumának   színeiről.   A   földfestékek   és   földszínek   használata   adja   a   képek melegségét,   boldogságérzetét.   Jó   megmártózni   ebben   a   színtengerben.   Lazúr   technikával   készült   képeinek   sokszor-   másoknál   nem   igen használt   szín-   az   arany   az   alapja.   Képeinek   belső   fényessége,   ragyogása   ennek   is   köszönhető.   Ilyet   csak   az   arany   tud-   belülről,   lélekből ragyogni.   Pl.:   Genezis-gépezet.   A   színek   árnyalatai   szervesülnek,   a   képek   élővé   válnak.   A   sejtelmesség,   áttetszőség   kelti   azt   az   érzést   hogy   egy- egy   kép   magába   foglalja   az   idő   egészét.   Visszarepülünk   a   kortalan   múltba,   de   megidéződik   a   gyermekéveit   most   töltő   jelen   is.   A   színek   és formák   dialógusa   harmóniát   eredményez,   a   vitájuk   feszültséget.   A   kontúrok   élessége   szintén   meghatározója   a   képek   belső   feszültségének.   Az Akhateya   képek   még   finom   homokkal   is   megbolydította   Henn   Laci.   Vékony   bambusz   betét   teszi   még   változatosabbá,   izgalmasabbá   Az   ördög pamlaga c. képet. A    fekete    szín    az    ördög,    az    emberi    negatívumok    színe.    Vaskosságával,    élességével    figyelmeztet    bennünket    jelenlétére.    Pl.:    Kaszás    járt    a rózsakertben, Az ördög pamlaga vagy a Kapcsolódások c. képeken. Vidámabb hangulatú, nyitottabb a Villásreggeli c. kép – nyári hangulatot idéz a Kapcsolódások. Az   emberi   alak   ritkán   jelenik   meg   a   képeken.   A   Landolás   –   (Ezekiel)   képen   Jézus   és   Ezekiel   alakja   sejlik   föl.   Az   első   magyar   bárkagyár   c.   műben Noé szakálla lobog. Az Akhateya harcba indul c. képen a vitéz pajzsos képét ismerhetjük föl. A    Kaszás    járt    a    rózsakertben    c.    kép    a    nagyapa    emlékét    idézi.    A    ledőlő    fehér    korona    jelzi    a    nagyapa    Laci    életében    betöltött    szerepét, jelentőségét. A   Rítusok   sorozat   lényeges   része   a   kiállításnak   és   úgy   gondolom   Henn   László   jelenlegi   munkásságának   is.   A   rítusok   mindig   is   fontosak   voltak olyannyira,   hogy   kijelenthetjük,   „   semmi   nincs,   ami   pontosabban   szervezett   és   szigorúbban   tabu   alá   vetett   mint   éppen   a   mágikus   rituálé”.   A rítus   a   mindennapi   élet   szokásrendszere.   Minden   időben   nélkülözhetetlenek   a   fejlődés   folytonosságának   biztosításához:   tapasztalatok,   értékek átörökítéséhez,   az   emberi   együttélés   és   érintkezés   fenntartásához.   És   itt   most   fontos   ponthoz   értünk.   Szerintem   kétségtelenül   erről   szólnak Henn   László   András   művei:   az   értékmegőrzésről,   az   értékek   átadásáról.   A   hagyomány   és   az   újítás   látszólag   ellentmondásos   kapcsolatáról,   az őrző   és   az   újító   felelősségéről,   aki   a   művészet   esetében   gyakran   ugyanazon   személy.   Ha   kitekintünk   a   világba   vagy   szűkebb   környezetünket vizsgáljuk,    megállapíthatjuk,    hogy    a    vázolt    dilemmából    kivezető    út    többirányú    és    számtalan    elágazása    létezik.    A    gondolkodásban    és    a választásban   az   itt   kiállított   képek   segíthetnek,   hiszen   egy   tisztességes,   felelős   alternatívát   kínálnak.   Éljenek   a   Henn   László   András   ajánlotta galaktikus esély megismerésének lehetőségével. Még itt a Földön is beválhat. Gratulálok a kiállító művésznek. Köszönöm a figyelmüket. A kiállítást megnyitom.     Kecskés László    népművelő
© 2018 - Henn László András
© Copyright: Az oldal teljes tartalma szerzői jogvédelem alatt áll. Az oldalon található írások, képek másolása, utánközlése csak a szerző írásbeli engedélyével lehetséges.
© Copyright: Az oldal teljes tartalma szerzői jogvédelem alatt áll. Az oldalon található írások, képek másolása, utánközlése csak az oldaltulajdonos írásbeli engedélyével lehetséges.