Henn László András festőművész

Elhangzott: Szeged, MÉH galéria 2002. október 28-án KALMÁR MÁRTON szobrászművész (1946-2024) megnyitó beszéde “ Szív[le]nyomatok ” c. kiállításon

Eljöttünk ide a pincébe, ebbe a pince galériába a gordonka hangú meleg képek közé, és együtt lehetünk csendben, meghittségben, mint valamikor az Ókeresztények a katakombákban. Amikor bejöttem és szétnéztem, úgy éreztem, hogy valahol egy rejtett kandallóban ropog a tűz, és annak fényében, melegségében, hát itt érezhetjük jól magunkat. Szívlenyomatok. Ezt a címet adta Henn Laci a képeinek. Én még hozzáteszem: szív gyengédség. Mert hiszem, úgy érzem, hogy itt valami tudatos vagy öntudatlan szembenállás van a nyers erővel, a prózai világgal szemben. Képeivel azt a hatást kelti, hogy rendkívűli módon hisz a lélek erejében. Mint ahogy Jézus is hitt abban, hogy a lélek erejével megváltoztatható a világ, vagy a modern időben Gandhi-nak a szelleme. Hiszen ha a színeket megnézzük, azt hiszem, ahogy ide jöttünk a kiálltás felé, érezhettük azt a melegséget a lábunk alatt a levelek zörgésében. Ha egy csokorra fogtuk volna össze a leveleket és ide hoztuk volna, valójában ezt a színvilágot kaptuk volna meg, ahogy itt érezhetik. És ha Gandhi-ról szóltam, valahol a kenyér színe is benne van. A megdobnak kővel dobd vissza kenyérrel, eszméje ebben az anyagban. És csak tétován jegyzem meg, hogy Juhász Gyula szelleme, hogy plántálódhatott át a fiatal művész lelkébe, képeibe. Itt lehetséges, hogy valami mély vonulatú szegediségről van szó, hiszen Henn Laci is Szegeden szűletett. Első képei, ahogy bejövünk, a genetikailag kódolt szív motívumai, a szív rezdüléseit, torzulásait, gyűrődéseit, görcseit, de mégis a hit abban, hogy a szívünk, azért bármennyire is kódolt, de épűlhet és szépűlhet a jóság, a lélek által. Ősz, múlt, elmúlás, benne van ezekben a képekben. A múltból, ami erős vas volt, az a rozsda martaléka lett, a múlt emlékei. E két nagy képében a végtelen térben utat kereső embernek a jelzései, irányvonalai, mint az ókori krétai labirintban, ahol ott sem volt másról szó, mint a szövevényes életben utat kereső embernek a szimbólumáról. Vagy ha megnézzük a két horizontális képet, az Anteus-i földhöz kapaszkodó embert, de abból kitörni is akaró, de messzire nem jutó embernek, de a kitörési vággyal rendelkező embernek a szimbólumai. Vagy a mellette levő két kép, a bal és a jobb oldalnak az összefüggése, harmóniája. Bal kéz és a jobb kéz, ahogy zongorázunk, és ahogy én, ahogy benne látom a koponya vonal, ahogy összeköti a kettőt, hogy mennyire szükség van az összekapcsolásra, hogy nincs végső ellentét, hanem összekapcsolható a világ. Úgy érzem, hogy Henn László egy nagy reménysége a szegedi és a magyar piktúrának. Az a komoly gondolkodás és mély érzés, ahogy viszonyul a művészethez, mindenféleképpen predesztinálja arra, hogy egy jelentős művésszé váljon. Hiszen ez első bemutatkozása Szegeden, de mégis úgy érzem, hogy rendkívűl izmos, rendkívűl tartalmas képeket mutatott be nekünk. Na, de mielőtt végkép a pokolba kvánnak, hogy egy szobrász itten fecseg össze-vissza, ezért befejezem és inkább töltök magamnak egy bort, és iszok a művész és az önök egészségére. Kalmár Márton szobrászművész